Nevezzük inkább interior design-nak.
Hogy miért? Mert az olyan divatos kifejezés? Nem, nem azért.
Azért, mert nemcsak lak, hanem étterem, iroda, üzlethelyiség, klub, sőt akár szálloda is.
És nemcsak berendezés, hanem design a szó legtágabb értelmében a tér újragondolásától kezdve a színharmóniák, a felhasználásra kerülő anyagok és a fényhatások megálmodásán át az egyedi bútorok megtervezéséig.
Szóval nem bútortologatásról van itt szó.
A lakberendezés összetett művészet, amelynek célja harmonikus és a lakó vagy megrendelő teljes megelégedésére szolgáló, egyszerre funkcionális és esztétikus belső tér tervezése. Komoly és izgalmas feladat.
Ennél persze jóval többet is lehetne erről írni.
„A lakberendező ugyanis a lakás használójának bizalmasa is. Talán azért, mert ő az, aki a leginkább beleavatkozik a lakók térhasználati szokásaiba, esetleg egészen a kanapéra kerülő díszpárnák színvilágát és anyagát is érintően. Mindezekhez térlátással, szín- és formaérzékkel, rajzkészséggel kell rendelkeznie, el kell tudni igazodnia a stílusok és a divat világában, elmélyülten kell ismernie az emberek kulturális, életmódbeli és térhasználati szokásait, általában otthonosan kell mozognia a kultúra világában, hogy képes legyen kulturált otthonok teremtésére, és - sok egyéb mellett - azzal is tisztában kell lennie, hogy az, amit egy-egy alkalommal létrehozott - békét teremtve a mozgékony és tünékeny tárgyak, formák stb. között - könnyen elenyészik... „
/ Szalai András művészettörténész /
